Hogyan nyílt ma szemed?
Könnyben ázva, fáradtan
Leste mi a mai csapás?
Talán kacagva, csodát
Várva emelted tekinteted a
Világra egy hálás mosollyal?
Kérdezd magad: mire vágysz?
Kell-e több a reggeledhez?
Kell-e valóban, amit vágyni vélsz?
Elegendő a fedél, a szerető család?
Örökké benned élő bizonytalan
Kérdések ezek, vagy egy nap minden
Letisztultan, kristálytisztán világosodik meg
Előtted?
Meglátjuk.
Cél nélkül csak topogni fogsz örökké.
EZ, AMI BIZTOS...
Quasy
2016. augusztus 15., hétfő
Nyisd meg!
Ha meg tudod nyitni,
Ha el tudod tépni
A rögzött hazugságot,
El tudsz ott lépni!
Ha rá tudsz nevetni,
Ha el tudsz evezni
A véres "manapság"-tól,
Bizony fel tudod keresni!
Ha szét tudod szedni,
Ha fel tudod gyújtani
A siramló múlt csapdáit,
Képes vagy már kutatni!
Ha meg tudtad nyitni,
Ha el tudtál evezni,
Ha nem tudsz mit szidni,
Kezdj végre élni, s nevetni!
Nem kell többet keresni...
Quasy
Ha meg tudod nyitni,
Ha el tudod tépni
A rögzött hazugságot,
El tudsz ott lépni!
Ha rá tudsz nevetni,
Ha el tudsz evezni
A véres "manapság"-tól,
Bizony fel tudod keresni!
Ha szét tudod szedni,
Ha fel tudod gyújtani
A siramló múlt csapdáit,
Képes vagy már kutatni!
Ha meg tudtad nyitni,
Ha el tudtál evezni,
Ha nem tudsz mit szidni,
Kezdj végre élni, s nevetni!
Nem kell többet keresni...
Quasy
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)