2011. november 13., vasárnap
Indulj
Meglepő, ha úgy ébredsz, süt a Nap.
Nincsenek felhők, tiszta a lég,
Valahol harangoznak, prédikál egy pap,
Amott kenyerét készíti a pék.
Könnyűnek érzed a tested, szinte száll.
Kilépnél az útra, még maradsz,
Mátkád itt fekszik, még egy kicsit hál,
Mindened van, hiába tagadsz.
Megtetted, mit gyűlöltek akkor, s most.
Hallgat a fa, susog rajta a szél,
Az idő ereje haragost is tisztára mos,
Gonosz szívük titkon ily éltet remél.
Sötét volt eddig, most ragyog a Királyság.
Mosolyok kertje simogat végre,
A kedves felnéz, szemében hála, imádság,
Készen vagy bármily fagyos télre.
Szívedben ott ragadt a béke.
Quasy
Komárno, 2011. november 13. 10:57
Pohraničná
Az utam leltem
Egy égi tünemény
Vetett kuckót,
Megáldva, hálálva
Főhajtott imánkat.
Embertelen, igaz harcunk
Dicsősége él benne,
Két szív egyazon
Útját diktálva.
Álmaink tiszta képe
Nem dereng,
Tisztán ragyog,
Nyugodt tenger már.
Fagyos reggeleken majd
Egyszer felsír kérőn,
Szeretve hív majd,
Anya, Ő Téged vár!
Mindent éltem már,
Csaltam, loptam,
Hazug szavakat súgtam
Naív fülekbe, s
Nyomorba döntve
Addigi életem sorát,
Eltemettem már
Egy szomorú Édesanyát.
Ilyen büntetést kaptam,
Nem vártam,
Ordító pofont érezve
Ébredtem hirtelen,
Íme, ott termett
A hatalmas intelem,
A sorsom utólért,
Azt hittem, kegyetlen.
Tévelyegtem nap nap után,
Néma film volt
Minden perc,
Suhanó éjeken át
Vártam a csapás
Következő fokát, s
Az nem jött, s
Megtudtam majdan okát.
A felszabadító mosolyt
Láttam azon a napon,
Egy jelet leltem,
Ki utat mutathat,
Kétely nem ébredt
Eztán bennem,
Mikor, hová, s
Kivel kell mennem.
Nincs már csalás,
Hazug szavak,
Mély kútba zuhanva
Haltak sötét halált,
Hajnal hasadt,
Fénnyel borított szíved,
Mit szívem megtalált!
Kértél, s adom Neked
Magam, ahogy vagyok,
Nem kell már, s
Nem is változtatok,
Értetek élek, s
Ha kell, halok,
Tudod talán,
Örökké szeretlek,
S itt maradok!!!
Quasy
Komárom, 2011. Május 23. 21:45 NL
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
