Egy égi tünemény
Vetett kuckót,
Megáldva, hálálva
Főhajtott imánkat.
Embertelen, igaz harcunk
Dicsősége él benne,
Két szív egyazon
Útját diktálva.
Álmaink tiszta képe
Nem dereng,
Tisztán ragyog,
Nyugodt tenger már.
Fagyos reggeleken majd
Egyszer felsír kérőn,
Szeretve hív majd,
Anya, Ő Téged vár!
Mindent éltem már,
Csaltam, loptam,
Hazug szavakat súgtam
Naív fülekbe, s
Nyomorba döntve
Addigi életem sorát,
Eltemettem már
Egy szomorú Édesanyát.
Ilyen büntetést kaptam,
Nem vártam,
Ordító pofont érezve
Ébredtem hirtelen,
Íme, ott termett
A hatalmas intelem,
A sorsom utólért,
Azt hittem, kegyetlen.
Tévelyegtem nap nap után,
Néma film volt
Minden perc,
Suhanó éjeken át
Vártam a csapás
Következő fokát, s
Az nem jött, s
Megtudtam majdan okát.
A felszabadító mosolyt
Láttam azon a napon,
Egy jelet leltem,
Ki utat mutathat,
Kétely nem ébredt
Eztán bennem,
Mikor, hová, s
Kivel kell mennem.
Nincs már csalás,
Hazug szavak,
Mély kútba zuhanva
Haltak sötét halált,
Hajnal hasadt,
Fénnyel borított szíved,
Mit szívem megtalált!
Kértél, s adom Neked
Magam, ahogy vagyok,
Nem kell már, s
Nem is változtatok,
Értetek élek, s
Ha kell, halok,
Tudod talán,
Örökké szeretlek,
S itt maradok!!!
Quasy
Komárom, 2011. Május 23. 21:45 NL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése