Rohanjuk meg a Földet,
Erőnk duzzad, remeg,
Csak menjünk, fussunk előre,
Míg a dicsfény ereje betemet.
Nem állhat elibünk ember,
Senki, és semmi most talán,
Csak menjünk, fussunk előre,
Majd megpihenünk a végső órán.
Sajgó tagjaink sóhajok kertje,
Még kínozzuk testünk-lelkünk,
Csak menjünk, fussunk előre,
Mennyünkbe bebocsátást nyerjünk.
A messzi napon a sereg megáll,
Lerogyunk, sírunk a porban,
Jöttünk mi, s futottunk, lásd
Itt ragadtunk e gonosz korban.
Quasy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése