Érinthetetlen gondolatok keringenek,
Egy folyó vize ér fagyos testemhez,
Összerándul bennem lélek és szív,
Az érzések elhatalmasodnak,
Őrület csalogat és követelve hív.
Az erőm elhagy, elszáll mind,
Csak tör belőlem a keserű vágy,
Csak érintenem kell, hallanom,
Szívem burka pereg szemed előtt,
A gyertya leég, halványul, megölt.
Tudom, fáj ez a bús nóta,
Talán űz szívem fájdalma,
Elmondom, mert szétfeszít belül,
Csak egyszer mondom és hallgatok,
Ha elkerget, bele is halhatok.
El kellett mondanom, el kellett!
Ordítva könyörgöm enyhébb óráért,
Lehunyom hát szemem, várom a napot,
Várom a hangot, letörlöm könnyem,
Ma nem bírtam, nagyon összetörtem.
Bocsásd meg, most gyenge voltam,
Egy ember, egy szív, egy hang.
Öröm, szenvedély, az élet vagy,
Létem, hitem, a tükörképem,
A kedvesem, arám, szerelmem.
Bocsásd ezt meg nekem…
Quasy
Patince, 2010. 05. 01. 22:13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése