Megrögzött, hazug áskálódás,
Mélyről törő irigy düh,
Boldog óránkról ábrándozás,
Mi láthatjuk a sorsunk hű.
A megtévesztés hiú bábui,
Tükrüket törik képükkel,
Mint bűvös gaznak lábai
Taposnak magukért vérükkel.
Hamis szívük leng végül
Száraz, vékonyka ágakon,
Önzésük talán majd szépül,
Ha ordítanak a máglyákon.
Ha majd visszafordul a sors,
Mert hátracsap, tudom,
Sírni kezd ott minden korcs,
S elgondolkodik a holnapon.
Vinnyogva kúszik haza mind,
Kit még fogad az otthon,
Vagy vacog, szenved odakint,
Mocskos lett, így nincs pardon.
Távol tőlük, s háttal nekik,
Tiszta szívvel, szeretetben,
Napkeltében fürdünk megint,
Boldogan, egy ölelésben,
Igaz, égető szerelemben.
Quasy
2011.01.23.19:37
LE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése