Egy kicsi rigó jön reggelente,
Csókot, szerelmet hoz el nekem,
Vidám dalban hozza a szíved,
Öntözni virágunk, átadja a tüzed.
Hangod csilingel fülemben mindig,
Édes nevetésed ragyogja be napom,
Huncut mosolyod simogatja szívem,
Ahogy hozzám szólsz, benne van minden.
Tekinteted lázba hoz, ha érint,
Szerelem, vágy és öröm ég benne,
Legbelül fog meg, ahol Te vagy,
Feloldódom általa, nincs több fagy.
Hozzám érsz, selymes bőröd ragyog,
Szeretet, szenvedély, féltés sugárzik,
Átjárja testem egy édes tűz,
Ölelsz mohón, itt semmi sem űz.
Csókod lágysága elrepít a mennybe,
Ajkad íze itt él enyémen örökre,
Édes sóhajod átadja vágyaid tengerét,
Nézem szerelmem kecses szép lelkét.
Lágy vonalat vezet kezed már,
Újra éledt a papír, rátaláltál,
Egy világot nyitottál meg újra,
Ráléptél, s elvezettél egy új útra.
Ömlik a tinta tollamból megint,
Szeretett betűk születnek s élnek,
Te hívtad őket létezni, s szeretni,
Jönnek bátran, nem kell őket keresni.
Egyre hivatottak csak: Téged szeretni!
Quasy
Patince, 2010-05-30 17:05
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése