2011. szeptember 25., vasárnap

A küszöbön átlépve



Minden, amit adsz, amit kapok,
Több, mint amit akarhatok.
Több, mint bármikor reméltem,
Bárhogyan tapostam és éltem.


Minden, ami Benned él, és létezik,
Elmondhatatlan, hiába is kérdezik,
Az a világ, ami kettőnkké vált,
Virágzik már, szívünk végre rátalált.


Kíváncsi, és irigy férgek tolakodnak,
Nem értik ezt, csak ócsárolnak,
Sosem érzik, nem érezhetik ezt,
Nem tudják milyen a márciusi Pest.


Nem értjük tán, nem tudhattuk mi sem,
Hogy így szeretni és szeretve lenni milyen,
Megragadtuk, visszük tova életünk együtt,
Megnyílt az utunk, rálépünk, s megbecsüljük.


Mint kicsi rigók gyűjtünk, s fészkelünk,
Kicsinyeinket élettel, szeretettel etetünk,
Egymásért, létünkért mindent megteszünk,
Közös kertbe, közös virágokat ültetünk.


Most szegényen, majd jobblétben nevetünk,
Ránk vigyázó angyalokkal boldogságba merülünk,
Fogom kezed, s nem engedem el soha,
Itt van, eljött életünknek, szerelmünknek kora.


Ha majd leírhatom egyszer életem,
Ha közben fogod majd vén két kezem,
Családunk ölel, s nevetnek velünk,
Mindent megtettünk, harcoltunk, szerettünk,
Hiszen ez a mi szerelmünk, s életünk!



Quasy
Patince, 2010-05-19 13:32

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése